Történelem
 |
|
kornyék térkép |
Somorja település-alapítási körülményei még nincsenek teljes mértékben feltárva. A szájhagyomány szerint
már I. István király szabadlevéllel ajándékozta meg a települést, de ezt
írásos bizonyíték nem támasztja alá. A települést az okiratok 1238-ban
említik első ízben, egy 1287-ben kiadott okirat Szentmária néven említi. Bél
Mátyás és más neves történészek szerint, a hajdankorban Szűzmária
tiszteletére e helyen emelt templomról kapta nevét a mai Somorja.
Erzsébet királynő 1328-ban révjogot ad Somorjának, amely akkor kereskedelmi központ volt a Csallóközben.
Szabad királyi város rangra 1405-ben emeli Zsigmond, és akkor Somorja mindazon
jogokat megkapta, amelyekkel akkor Pozsony bírt.
Ettől az időtől fogva a Zentmária elnevezést fokozatosan a Samaria váltja fel. A város felvirágozása
ezekben az években veszi kezdetét. Zsigmond királytól 1411-ben évenként két
országos vásár megtartására kapott jogot, mégpedig Orbán és Bertalan napján.
Adás-vevés céljából csaknem az egész Csallóköz lakossága somorjai hetivásáron
találkozott, ahol megfordultak a posztósok, selyemkereskedők, csizmadiák
és az állatkereskedők is.
 
|
| Városi
hivatal, park, Szentháromság szobra |
A város történelmi múltjának tárgyi bizonyítékai a műemlékek. Somorján 11 műemlék
található. Közülük is a legértékesebb a református templom épülete,
melynek belső falfestményei és freskó jellegű díszítmenyei adnak egyedi
jelentőséget. A templomot a 13. század harmadik negyedében építették és a
14. században bővítették ki a déli hajórésszel. A 15. században az eredeti
hajót kettéosztották és a 18. században sekrestyével és az északi részben
előtérrel bővítették ki. A külső homlokzat felújítását 1984-ben fejezték
be.
Az okiratok szerint Zsigmond király
1411. október 15-én és 1425. március 6-án Somorján tartózkodott és
a városnak vámmentességi szabadalmat adott. Mátyás király 1466. november
9-én és 10-én járt Somorján.
Az első somorjai céhtársulás a szűcsök hozták létre
1555-ben. Később megalakult a szabók, csizmadiák, kalmárok, molnárok,
bognárok, fazekasok, lakatosok, szíjgyártók, ötvösök, takácsok, szappanosok,
késesek és marhakereskedők céhje. Híres volt a múlt század közepén alakult
halászcéh, melynek pecsétje kör alakú sárgarézből készült, felirata, évszáma
nincs. A pecséten Szent Péter alakja látható.
Erdekességek
Somorja szabad királyi város rangját 1589-ben veszítette el és mezőváros lett.
A városháza
reneszánsz stílusú épülete a 17. századból származik. Többször átépítették.
Második emelete később, 1927-ben épült. A homlokzat-felújítási munkákat 1786-ban fejezték
be.
Az evangélikus templom az 1784-1785-ös években épült klasszicista stílusban. A római katolikus
templom és a hozzá tartozó kolostor 1778-ban épült és a kései barokk
stílus jegyeit viseli. A zsinagóga épülete a századfordulón készült
el.
Somorja város lakosainak száma
a következőképpen fejlődött: 1787- 2746 lakos, 1837- 2603 lakos, 1900-
3027 lakos, 1930- 3586 lakos, 1970- 5957 lakos, 1991- 12 051 lakos.
Az 1848/49-es szabadságharcban a város környékén csak kisebb
csatározásokra került sor. Ezekre a harcokra emlékeztet a város
határában lévő Pipagyújtó emlékmű.
Az első világháború utolsó éveiben és az azt követő években a városban orosz és olasz hadifogolytábor
volt.
|
|
|
Kalvin Templom |
Gazdag múltra tekint vissza városunkban a közművelődés is. Az állami polgári
iskola 1872-ben alakult. A húszas években két hetilap is megjelent
a városban: a Felsőcsallóköz és a Somorja és Vidéke című. Khín
Antal vezetésével 1929-ben megnyílik a Csallóközi Múzeum, majd
a harmincas évek elején megalakul a Somorjai Dalkör. A két
háború közötti időszakban a közművelődésben fontos szerepet játszott az
1873-ban alakult tűzoltó-egyesület, valamint a külömböző pártok és
egyházak védnöksége alatt tevénykedő egyletek.
 |
| városi fürdö |
A város neves szülöttei: Kuns Károly ornitológus, rangos gyűjteménye
a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona, Németh Šamorínsky István zeneszerző,
Dömötör Teréz munkásnőböl lett író, Csiba Lajos ornitológus, gyűjteményét egy
budapesti múzeumnak ajándékozta, Khín Antal tanár, néprajz kutató és történész,
számos tanulmányt írt a halászcéhekről és a csallóközi halászatról.
|
