Történelem
A Duna és a Vág Duna összefolyásánál
108-115 m tengerszint feletti magasságban fekvő Komárom
a Kárpát-medence egyik legrégebbi települése, s gazdag
történelmi múltú városa. Területe a korai bronzkortól folyamatosan
lakott. Megtelepedtek itt a kelták, majd közelében a Duna
jobb partján a rómaiak létesítettek Brigetio névvel
jelentős légióstábort és várost. A népvándorlás
évszázadaiban a térségben az avarok tartózkodtak huzamosabb ideig.
A magyar honfoglalást követően a 10.. században a Vág-Duna torkolatánál
megépített vár a magyar állam szervezésekor Komárom megye
székhelye lett. A település a korabeli városokat
megillető kiváltságait IV. Béla királytól kapta
1265-ben.
Középkori vára helyén a 16. század derekán törökellenes
erődként megépült az ún. Öregvár, melyet a xvii.
században I. Lipót uralkodása idején az ún. Újvárral bővítettek ki. A
18. században a város a gabonakereskedelem és a céhes
ipar országos jelentőségű központjává vált.
1745-ben Mária Terézia királynő szabad királyi várossá
emelte. 1763-ban és 1783-ban nagyerejű földrengés sújtotta. A napóleoni
háborúk hatására a bécsi udvar felújíttatta a komáromi erődöt s
elhatározta, hogy 200 ezer katona befogadására is alkalmas erődrendszerré
építi ki. Az erődök építése az 1848/49-es magyar szabadságharc
miatt félbeszakadt.
1848. szeptember 17-én nagy tűzvész
pusztította el a város kétharmadát. A következő évben
a pusztítást az ostromló császári sereg ágyúi folytatták.
A város védői Klapka György tábornok vezetésével ellenálltak a túlerőnek,
a harcok után azonban a város romokban hevert. A 19. sz. hetvenes
éveiben befejeződött a komáromi erődrendszer építése. Az erődláccal
körülzárt város viszont hanyatlásnak indult, s csupán a
19. század végén kezdett ismét fejlődni, főleg
miután 1896-ban Komáromhoz csatolták a Duna jobb partján
fekvő Újszőnyt, amivel teret nyert terjeszkedéséhez. 1919-től Komáromnak
a Duna bal partján fekvő része a Csehszlovák Köztársaság határvárosa
lett.
Az első bécsi döntés értelmében 1938-ban Magyarországhoz csatolták,
majd 1945-ben ismét Csehszlovákiához. Jelenleg Szlovákia legdélibb
járási székhelye 38 ezer lakossal, jelentős gépiparral (hajógyártás),
élénk turistaforgalommal és kultúrális élettel. Lakosainak kétharmada
magyar nemzetiségű, így a szlovákiai magyarok egyik kultúrális központja.
Homepage: www.komarno.sk
|